Irány a tábor

Na, miután végeztem a pakolászással, végre a táborba is elindulhattam. Természetesen a közös indulást már lekéstem, de semmi baj, sovány malac vágtában irány a Déli. Pont elcsíptem egy tatabányai vonatot, amely érkezésemtõl számított öt perc múlva indul. Kiderült, hogy kár volt a sietség, mert a vonat röpke húsz perc késéssel röppent ki a pályaudvarról. De gond egy szál se, egy gyönyörû Desiron ülök, légkondi által lehelt hûvösben, kényelmes (bár egyre kevésbé az) ülésben. Királynak érezhetem magam. Idõm mint a tenger, a várgesztesi busz hét elõtt pár perccel indul. Kelenföld. Lassan magam mögött hagyom a várost.