"Profi" softbox felugró vakukhoz

Mindenki számára, aki fogott már a kezében fotómasinát, ismerős lehet a szituáció, amikor beltérben vagy kevés fényben fényképez, és a vaku éles, csúf árnyékot húz a fotózandó tárgy vagy személy köré. Arról nem is beszélve, hogy a megvilágítás is túl harsány, feltűnő lesz. Hogy ezt elkerüljük, a vaku fényét "szét kell szórnunk", azaz a vaku irányított fényét lágyabb, természetesebb szórt fénnyé kell alakítanunk. Erre a célra szolgál a softbox nevezetű szerkezet.

A softbox működési elve, hogy a vaku elé rakott átlátszatlan, de fényáteresztő anyagokkal "összekuszáljuk a rendezett fénysugarakat. A legegyszerűbb softbox egyetlen lapból áll, a fotóbarkáccsal foglalkozó oldalakon rengeteg ötletet találhatunk arra, hogy hogyan készíthetünk vakunkhoz ilyen felszerelést. Azonban, mint minden "legegyszerűbb" dolognak, ennek is vannak hátulütői. A legnagyobb probléma ezzel a megoldással, hogy a vaku fénye közvetlenül éri, így a közepe táján intenzívebb fényt ad, mint a szélek felé, tehát a vakufény pontszerű jellegét nem tünteti el maradéktalanul. Ezt a profibb stúdióvakuk esetében úgy oldják meg, hogy a vaku és a derítőlap közé még egy, vagy akár több réteget tesznek be, így arra a lapra, amely a tárgyat világítja, már eleve szórt fény jut, így sokkal "puhább" fényt ad. Mivel még ilyen többrétegű vakuelőtéttel nem nagyon találkotam a barkácslapokon, úgy döntöttem, hogy magam építek egyet. A szerkezet a végletekig egyszerű, és kis kézügyességgel bárki elkészítheti pár perc alatt, hiszen mindössze egy A4 méretű géppapírra és egy ollóra lesz szükség. De sokat beszéltem, vegyék hát át a szót a képek.

A prototípus

A tesztdarabot egy Olympus EVolt E-510 típusú digitális tükörreflexes fényképezőgépre szerkesztettem. Jól látható, hogy egy szép nagyméretű derítőlapból és egy második szórólapból áll, amelyet fülszerűen vágtam ki, és behajtottam a vaku elé.



A vázlatrajz



Jelmagyarázat:
A fekete vonal mentén vágni, a piros vonal mentén hajtani kell. A méretezés:

1: A fő derítőlap, a magassága akkora legyen, hogy kényelmesen rátámaszkodhasson az objektív elejére, és ne takarja el a vakut. A lap oldalarányához jó kiindulópont a gép által készített kép oldalaránya, tehát kompakt gépeknél és 4/3 rendszerű tükörreflexeknél minimum 4:3 legyen a szélesség és a hosszúság aránya, filmes gépeknél és nem négyharmados DSLR-eknél pedig 3:2.
2: A távtartó és a másodlagos derítőlap. Ennek a szakasznak a hosszát úgy kapjuk meg, hogy a vakutól számított kb. fél centiméterre legyen a segédlap hajtása, és a segédlap oldalai legalább feleakkorák legyenek, mint a fő derítőlap oldalai.
3: Ennek a résznek a hossza a vaku "hátának" a hosszától függ.
4: A rögzítőfül. Ha van a felpattanó vaku és a gép teste között elegendő nagyságú rés, akkor oda érdemes behajtani (és esetleg egy befőttesgumival rögzíteni), ha nincs, akkor a vakupapucsba érdemes csúsztatni, ez esetben viszont érdemes több réteget egymásra hajtogatni, hogy stabilan álljon a helyén.

Pár tesztkép:

1: A beépített vakuval, derítő nélkül készült fotó. Csúnya, erős árnyékok, durva csúcsfények, sőt, még az objektív árnyéka is látszik. A szeből érkező direkt világítás kissé lapossá, egydimenzióssá teszi a képet.



2: Az imént elkészített softboxszal készült kép, viszont a segédlapot nem hajtottam a vaku elé. Sokkal jobb az összhatás, az objektív árnyéka már egyáltalán nem látszódik a képen, viszont a csúcsfények még nem az igaziak.



3: mindkét derítőlap használatával készült kép. Plasztikus, lágy világítás, szép csúcsfények, a háttérnek használt papírlap derítő hatása is jobban érvényesül a képen.



A kis képekre kattintva megnézheted nagyobb méretben is. Érdemes megnyitni mindhárom képet külön lapon, és váltogatni közöttük, hogy szemléletesebb legyen a világítás változtatásának hatása a képre.

Irány a tábor

Na, miután végeztem a pakolászással, végre a táborba is elindulhattam. Természetesen a közös indulást már lekéstem, de semmi baj, sovány malac vágtában irány a Déli. Pont elcsíptem egy tatabányai vonatot, amely érkezésemtõl számított öt perc múlva indul. Kiderült, hogy kár volt a sietség, mert a vonat röpke húsz perc késéssel röppent ki a pályaudvarról. De gond egy szál se, egy gyönyörû Desiron ülök, légkondi által lehelt hûvösben, kényelmes (bár egyre kevésbé az) ülésben. Királynak érezhetem magam. Idõm mint a tenger, a várgesztesi busz hét elõtt pár perccel indul. Kelenföld. Lassan magam mögött hagyom a várost.

Átköltözés, Phase One

Ma sikeresen összeszedtem a cuccaimat, zacskókba/dobozokba/egyéb divájszokba helyeztem őket, majd megindult a nagy menetelés, hogy - egyelőre illegálisan - átköltözzek az A épületből a B épületben levő új szobába. Hogy miért illegális? Az ott lakók kicsit elhúzták a kiköltözést, mert hiába ma délután három a deadline, ők holnap hajnalban szeretnének távozni, amikor én már réges-rég a seniortáborban leszek. Semmi gond, tárgyalások útján eldöntöttük, hogy amíg ők kifele pakolnak, addig én befele pakolok, hogy mire vasárnap délután megérkezek, itt még megalhassak egy éjszakát, hétfő reggel átiratkozhassak az új szobába, utána elrohanhassak dolgozni, és este pedig áthordhassam két-három fordulóban a maradékot.

Egy kis megjegyzés: Kedves Gondnok néni! Nem kellenek a flegma megjegyzések, hogy ha ma nem tudok átköltözni, majd átköltözök hétfőn, mert abszolúte nem azért maradok fenn nyáron, mert ez a hobbim vagy mert nem szeretek otthon lenni, hanem azért, hogy dolgozzak. Egy nap kiesés még elmegy, két nap kiesés már majdnem tízezer forinttal kevesebb összeget jelent a számlámon jövő hó elején, és gondolom, abba nem igazán fogtok beleegyezni, ha a hülyeségeitek miatt bukott pénzt úgy forgatom vissza, hogy a tizennyolcezer forintos kollégiumi díj helyett csak nyolcezret fizetek júliusra.

De sebaj, jelenleg itt ülök a végletekig lebutított szobában, azzal a biztos tudattal, hogy a holmijaim nagyrésze már végleges helyén üldögél. Van egy számítógépem, egy kislámpám, egy ágyneműm meg egy váltás ruhám, ezeket hétfőn csak felkapom, és már vissza se nézek ebbe a szobába.

picsaweb

Valamelyik nap le akartam tölteni a Picasát, de abból sem akármelyiket, hanem a linuxosat. Jó, gugliba picasa beír, első linkre rákattint, Picasa letöltése... és hopp. Ez le akar tölteni egy exét.

Hey Google!
Ma már egy apró PHP kód által generált kis képecske is kiírja, hogy fel vagyok törve, reszkessek, és bizonyíték gyanánt bevillantja az IP címemet, operációs rendszeremet és a böngészőmet. Nektek sem lenne túl bonyolult megoldani, hogy ha le szeretném tölteni a Picasát (vagy tetszőleges, Linuxra is megírt holmitokat), akkor egy gyors check után egyből a megfelelő lapra ugorjon a böngésző, ne az legyen, hogy miután kudarcot vallok a windowsos verzió linuxra telepítésével, meg kelljen keresnem a jól elrejtett linuxos változatot.

Fotózás Linux alatt

Lassan közhelynek számít, hogy aki komolyabban el szeretne merülni a képszerkesztésben,. dokumentumszerkesztésben vagy a webdesignban, annak a Windowson kívül egyetlen választási lehetősége van: beruházni egy Macintoshba. Szerencsére az utóbbi időben már kezd megváltozni ez a helyzet, és harmadikként a Linuxokra fejlesztett szoftverek is felzárkóznak a mai igényekhez. Lássuk, hogy milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik a nyílt forráskódú operációs rendszert szeretnék professzionális minőségű munkára használni.

Manapság a Linux eljutott arra a szintre, hogy a kezelése nem igényel több szakértelmet, mint a Windows vagy a Mac OS X. Egyszerű, grafikus felületű telepítővarázsló segítségével telepíthetjük fel számítógépünkre, szemet gyönyörködtető grafikus felület vár minket a rendszer feltelepítése után is, ráadásul a korábban szakértelmet és gyakorlatot igénylő műveleteket is legördülő menükbe és párbeszédablakokba rejtették, és még egy kernelfrissítést is el lehet végezni pár kattintással. A szoftverezettség tekintetében is nagy előrelépések történtek, ma már az átlagfelhasználó igényeit külön programok keresgélése nélkül is teljesen kielégíti egy összeszedettebb Linux-disztribúció. A fotósok, kiadványszerkesztők azonban nincsenek így elkényeztetve.

Köztudott, hogy az Adobe, mely a képszerkesztés és nyomdaipar ipari szabvánnyá nemesedett fájlformátumait és célszoftvereit biztosítja, nem tervezi a Photoshop és egyéb eszközök Linuxra portolását, ezért annak, aki ilyen programokat használna, alternatív megoldásokat kell keresnie. Erről szól ez a blogbejegyzés, amiben pár hasznos szoftvert mutatnék be a kedves Olvasónak.

Kezdésnek pár szoftver, ami hasznos lehet a nyílt forráskódú oprendszerek kedvelőinek:

A GIMP - Nagytudású fotószerkesztő szoftver, a Photoshop számos funkcióját kiváltja ez a remek, ingyenes program. Az Internetetn sokféle plugin elérhető hozzá, és a fellelhető leírások segítségével magunk is elkészíthetjük a nekünk szükséges beépülőket. Platformfüggetlen, Linuxon kívül Windowsra és Mac OS X-re is elérhető, a legtöbb mai Linux-disztribúciónál a rendszer telepítésekor ezt is feltelepíthetjük.
UFRaw - Önálló alkalmazásként és GIMP pluginként is elérhető ingyenes RAW szerkesztő szoftver. A legtöbb mai géptípust támogatja.
LightZone - Hatalmas tudással rendelkező RAW konverter és fotószerkesztő. A honlapról próbaváltozat elérhető, a teljes verzió ára 199.95 dollár.
Bibble - Nagytudású, szintén fizetős, de a LightZone-nál kedvezőbb árú (Bibble Pro - 129.95 dollár, Bibble Lite - 69.95 dollár) RAW konverter és fotóretusáló szoftver.

És egy hasznos link:

PhotoLinux - a Linuxot használó fotósok számára hasznos információkat rejtegető, angol nyelvű fórum.

A szoftverekért, illetve linkekért köszönet Szabcsinak, szedernek és bogdannak!

Szakmai előrelépés - második rész

Nemrég ismét dolgozó jómunkásember lettem, felvettek az Asus Magyarországhoz irodistának. Ez pozitív hatással van az anyagi helyzetemre, valamint az is külön pozitívum, hogy minden reggel legkésőbb nyolckor fel kell kelnem, ami egészen helyrebillentette az életritmusomat. Az utóbbi időben ugyanis egészen hozzászoktam az egyetemisták szokott napirendjéhez, ami abból áll, hogy délben felkelsz, aztán esetleg bemész valamilyen előadásra, vagy leülsz a gép elé, majd a nap fénypontja az este nyolc és tíz között kiszállított pizza, és akkor hajnali kettő-háromig lehet kockulni, de úgy általában olyan a közérzeted, mintha frissen mosott tudodmi lennél. Ennek vége, nyolckor kelés, éjfél körül fekvés, de legalább van kedvem dolgokat csinálni meg kreatívnak lenni, nem csak lógatom a seggem naphosszat.

A munkahelyről. Van mit csinálni, de abszolút nem az a kiszipolyozós fajta, mint amit két évig az Arvinnál megszoktam. Nem kell folyamatosan hétvégézni, nincs akkora felelősség, nincs tele a hely lelkibeteg munkamániásokkal, akik az agyadra mennek, egyszóval elég kellemes hely. Ráadásul kevesen vagyunk, családias hangulatban telnek a munkaórák, amibe ugyanúgy belefér egy hard deadlineos kimutatás összekínlódása meg egy új termékről szóló prezentáció fordítása, mint egy friss alaplap felélesztésekor az asztal körülállása, és szurkolás, hogy ne fagyjon le azonnal boot után a rendszer, vagy egy új csúcsnotebook vagy csúcs-PDA köré sereglés, és elismerő vagy épp becsmérlő megjegyzések kinyilatkoztatása.

És nem utolsósorban olyan a meló, ami tényleg érdekel. Frankó. :)

Könyvajánló: Bevezetés a mobilprogramozásba

Ez itt a reklám helye. A közelmúltban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének szárnyai alatt megszületett egy könyv, mely a mobil szoftverfejlesztés csodálatos világába vezeti el az olvasót, és olyan nagyágyúk írták, akik többek között a SymTorrentet fejlesztették, amivel még Las Vegasba is kijutottak. (Mellesleg a szerzőhármas egyik tagja, Ekler Péter a kollégiumi szobatársam. :) ) Jelenleg még a közepén tartok, de már most kijelenthetem, hogy a könyv mestermunka. Bárki, akit érdekel a mobiltelefonok és PDA-k programozása, és van egy kis programozói ismerete, a könyvben található leírások és példaprogramok segítségével könnyen és gyorsan megismerkedhet a Python és a Java ME nyelvű programozással. A PDAMania.hu portálon olvasható bejegyzésemben részletesen írtam a könyvről, amely megtalálható a nagyobb könyvesboltok polcain, illetve az Interneten is megrendelhető.

Így is lehet: reCAPTCHA

Azt ugye mindenki tudja, mi fán terem a captcha. Aki mégsem, az se búsuljon, megpróbálom összefoglalni pár szóban: a captcha nem más, mint egy "fordított Turing-teszt", ahogy a születési neve is mutatja: Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart (kb.: Teljesen Automatikus, Publikus Turing teszt az Emberek és Számítógépek Megkülönböztetésére), és abban segít több vagy kevesebb sikerrel, hogy megakadályozza azt, hogy egy fórumra, blogrendszerbe, közösségi oldalra egy spammerprogram regisztráljon, hogy aztán a kéretlen reklámaival teleszemetelje azt.

Az eljárás nagyon egyszerű, a regisztrációkor, vagy a hozzászólás elküldése előtt kapunk egy kis feladatot, amit ember nagy valószínűséggel meg tud oldani, de egy korlátozott képességekkel rendelkező program már nem feltétlenül. Ez a feladat változatos lehet, az eltorzított betűkkel kiírt szöveget kell begépelnümk, esetleg megoldanunk azt a feladatot, hogy "hat meg tizenkettő" (ebben az esetben csak be kell gépelnünk, hogy "tizennyolc"), de olyannal is találkoztam már, ahol azokat a betűket kellett beírni, amelyen nem kiskutya, hanem kiscica üldögélt.

Általában tehát szemfárasztó, sokszor fölöslegesnek gondolt, de az esetek nagy részében hatákony procedúráról van szó, de egy kis csoport úgy gondolta, ezt akár hasznos célokra is fel lehet használni. A pennsylvaniai Carnegie Mellon egyetem számítástudományi karán született meg a reCAPTCHA project, amely, amellett, hogy ingyenesen kínál a weboldalunkba illeszthető captcha védelmet, az egyetem munkájához is nagyban hozzájárul. Lássuk, hogy mit is csinál ez a remek szolgáltatás!

Ha van otthon szkennered, akkor valószínűleg nem ismeretlen előtted az OCR kifejezés. Ez egy olyan algoritmus, amely a beszkennelt lapon található szöveg betűit a saját betűkészletéhez hasonlítja, így át tudja alakítani a szkennelt szöveget szövegszerkesztő programokkal megnyitható formátumba. A szoftver által használt algoritmus bonyolultságától függően az eredmény a lehangolóan silánytól a majdnem tökéletesig terjedhet, de még a legjobb OCR szoftver sem tudja száz százalékos biztonsággal konvertálni a szövegeket, így valakinek mindenképpen át kell olvasnia és korrektúráznia a kész dokumentumot. Ezt a feladatot helyezi közösségi alapokra a reCAPTCHA.

A világon becslések szerint naponta hatvanezer captchát "fejtenek meg" az internetezők. Egy átlagos újságcikk terjedelme ötszáz és kétezer szó között van. Gyors fejszámolás alapján tehát harminc és százhúsz cikknyi pusztába kiáltott szó hagyja el a világ billentyűzeteit nap mint nap. A reCAPTCA szolgáltatását használó weboldalak látogatói ezzel szemben az egyetem munkáját is segítik: az általuk kitöltött captcha két szót tartalmaz, mindkettőt egy könyvből szkennelték, majd kicsit átalakították, hogy az OCR-t használó spamrobotokat "kizárják a versenyből". A két szó közül az egyik jelentése ismert, tehát már korrektúrázott szóból származik, ha ezt jól begépelted, akkor a regisztrációd sikeres, illetve a hozzászólásod megjelenik az oldalon. A másik szóról azonban tudni kell, hogy az egyetemen használt OCR szoftvernek beletört a foga, és a rossz minőségű, szennyezett papírról beolvasott, vagy különleges betűtípussal nyomtatott szót nem tudta értelmezni. Ezt a szót is el kell olvasnod és be kell gépelned, majd a reCAPTCHA szervere abban az esetben, ha az ismert szót helyesn írtad (ebből azt gondolja, hogy a másik szó is helyes), továbbküldi az eredményeket az OCR szoftvernek, így az olvashatatlan szónak máris megvan a korrektúrája.

Remek és hasznos alkalmazása ez a captcha védelemnek. Ha a világon mindenki ezt használná, akkor hihetetlen mértékben felgyorsulna a könyvek digitalizálásának jelenleg elég időigényes feladata.