Egyszerű stúdiós live view tükörreflexes és bridge gépekhez

A napokban éppen azon bosszankodtam, hogy az Olympus E-510 mellé adott távvezérlő szoftver, annak ellenére, hogy a gép live view üzemmódban képes egyből a CCD-ről "mintavételezni" az előnézeti képet, USB-n keresztül nem tud adni élőképet. Persze most nem arra gondolok, hogy 10 megapixeles, 30 kép/másodperc videót kellene rögzíteni, a célra bőven megfelelne egy kb. 640x480 képpont felbontású, 10 kép/mp frissítésű folyamatos előnézet. Stúdiókörülmények között, amikor úgyis számítógépre van kötve az apparát, ez igencsak megkönnyítené a fotós dolgát, hiszen komponálni mégiscsak kényelmesebb a monitoron, mint az állványra pakolt géphez rohangálni, és a keresőbe kukucskálva állítani be a gépet. Ekkor ugrott be egy ötlet, ami használható lenne minden olyan fényképezőgépen, amelynek van keresője, és cserélhető a szemkagylója. Sajnos megfelelő pótalkatrészek hiányában a teljes "berendezést" nem építettem meg, viszont bemutatom a kísérletemet, és szabad kezet adok a továbbgondolásra. :)

Az alapelv igen egyszerű. A saját szemem helyett egy webkamera segítségével kukucskálok a keresőbe. Manapság már fillérekért hozzájuthatunk valami jobb minőségű webkamerához, és az így kapott "live view" már használható egyszerűbb feladatokra.

Amire szükségünk lesz:

- Egy webkamera. Lehetőleg olyan, aminek kitekerhető a lencséje, ezzel ugyanis szépen be lehet állítani a fókuszt. Fixfókuszossal nem biztos, hogy érdemes foglalkozni, autofókuszosat meg csak emiatt nem éri meg venni.

Ez a kamera tökéletesen megfelel a kísérlethez. Komolyabb felhasználásra megfelelőbb lesz egy 1.3 megapixeles modell.

Dirib-darabjaira szedhető, de ami a legfontosabb, az "objektívet" a csavarmenet miatt nagyon precízen fókuszálhatjuk.

- Ha cserélhető szemkagylós fényképezőgépünk van, szükségünk lesz még egy szemkagylóra is. Ebből megfelelő a legolcsóbb kínai utángyártott modell is.

Alkatrészhiány miatt az eredeti szemkagylót használtam a kísérlethez, természetesen érdemes a legolcsóbb lehetőség után nézni.

Ha mindezek megvannak, akkor a webkamerát a szemkagylóhoz illesztve számítógépen keresztül beállítjuk a fókuszt, hogy a lehető legélesebb képet kapjuk. A másik fontos lépés, hogy beállítsuk a webkamera pozícióját, különben torzulhat a kereső képe, esetleg nem is látjuk majd az egészet. Ez után ráragaszhatjuk a keresőre a webcamet, és használhatjuk egészséggel. :)

Nézzük, hogy is működik a gyakorlatban!

A webkamera, ráragasztva a szemkagylóra. Lehet ezt szebben is! :)

Az apparátus a fényképezőgépen.

Amit a fényképezőgép látott...

...és amit a webkamera

Természetesen jobb felbontású és jobb minőségű kamerával a "felhasználói élmény" is jobb lesz, a Tesco gazdaságos Technika webkamerámtól (320x240, 10 fps) ennyi telt.

Jó barkácsolást!

Olcsó zsebbéli mindenes - netbookon innen, PDA-n túl

Egy ötlet

Nemrég világrengető újdonsággal lépett a világ elé a Celio: az okostelefonunkat laptoppá varázsoló kis szerkezettel. Az ötlet okos, a megvalósítás és a tálalás már nem annyira. Mit kapunk a hetvenezer forintért cserébe? Egy olyan gépet, amely önmagában életképtelen, képes viszont arra, hogy okostelefonunkkal USB kábelen vagy BT kapcsolaton keresztül párosítva ezzel a szerkezettel terelgessük kedvenc jószágunkat. A RedFly tehát végletekig lecsupaszítva egy Bluetooth külső billentyűzet és egy LCD kijelző összegyúrásával született eszköz, annyi pénzért, amennyiért már a legkisebb Eee PC-t is odaadják. Az ötlet tehát eleve úgy tűnik, hogy halva született, elég, ha csak a szépemlékű Palm Foleora gondolunk.

Egy halál, egy születés

De amikor olvastam a cikket, megmozdult bennem a kisördög: vajon nem lehetne ezt az ötletet kicsit továbbvinni, eldobni az okostelefontól való függőséget, és egy végletekig egyszerű internetes masinát létrehozni? A piacon a Jornada 720/728 és a NEC MobilePro 900 széria tündöklése óta egyetlen handheld PC sem jelent meg, bár elnézve a használtpiaci árakat, és azt, hogy a legtöbb meghirdetett HPC napok alatt gazdát cserél, igény bizony lenne rá.

Egy vízió

Nézzük meg, mi történik manapság a világban! Jönnek az egyre kisebb, energiatakarékosabb és gyorsabb mobil procik, a kifejezetten handheld környezetbe szánt processzorok is egyre gyorsabbak és okosabbak, a memóriaárak csökkennek, minden egyre kisebb lesz, okosabb, jobb, szebb. Ezt ki lehetne használni. Vegyünk egy marék chipet, amelyek papíron már elavultak, de valós teljesítményüket nézve még helytállnak a piacon! Valószínűleg nagy tételbe elég olcsón hozzájuthatunk ezekhez. Amire szükségünk lesz a RedFly adott hardvere mellé: egy processzor, pár megabájt ROM és RAM, és egy közepes teljesítményű WiFi rádió, egy SD kártyaolvasó és egy érintőpanel. Ezeket a rendszerbe forrasztgatva már lenne egy olyan platformunk, amire egy Splashtop-szerű, Linux alapú operációs rendszert kis csupaszítás és testreszabás után már fel tudunk erőszakolni. Mi lenne a végeredmény? Egy primitív internet tablet, amely egy handheld PC minden jó tulajdonságát magában hordozná, kezelhetőbb lenne, mint egy PDA, de bizonyos kritikus alkatrészek mellőzésével jóval olcsóbb lehetne, mint akár egy Eee 701.

Egy pusztába kiáltott szó

Százdolláros laptop? Húzzuk ki a laptop szót, írjunk helyette handheld PC-t! Készítsünk egy zsebbe csúsztatható szerkezetet, ami internetezés szempontjából jóval kényelmesebb, mint a PDA, de tudásban alulmarad egy netbook-kal szemben. Szedjük össze azokat a tulajdonságokat, amelyek vonzóak a két kategóriában, és gyúrjuk azokat egy készülékbe! Itt egy rövid lista, amely ugyan az én gondolataimat tükrözi, de szerintem életképes lenne:

• Villámgyorsan betöltődő, instant-on, Linux alapú operációs rendszer
• Nagyobb méretű (5-6"; kb. 800x480 pixel felbontás) érintőkijelző, teljes QWERTY billentyűzet, WiFi
• Könnyű, vékony ház
• Öt-hat óra működési idő

Ezt a szerkezetet szerintem olcsón el lehetne készíteni. Hogy aztán valóban olcsó lenne? Sajnos nem hiszem. A végső árat úgyis a piac mondaná meg, ahogy a százdolláros laptop esetében már meg is tette.

Internetes portfólió - első rész: a kezdetek

Ebben a sorozatban az online fotómegosztó oldalakat szeretném górcső alá venni egy gyakorló fotós szemszögéből. Megnézzük, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha fotóinkat a nagyközönség szeme elé szeretnénk tárni, vagy tippeket szeretnénk kapni arról, hogy egy adott fotónkat hogyan tudnánk még joban elkészíteni. Végignézünk néhány nagyobb oldalt, hogy milyen lehetőségeink vannak, mire tudjuk használni, milyen előnyei, hátrányai vannak, mennyire kényelmes a használata. A lista természetesen nem kimerítő, és leginkább saját tapasztalatokon alapul.

A kezdetek

A fotózás, mint hobbi, igazán a digitális fényképezőgépek megjelenésével vált tömegsporttá. A digitális érzékelők megjelenésével a fotósok egy olyan eszközt kaptak a kezükbe, amivel jóval egyszerűbb, hatékonyabb és gyorsabb lett a kép elkészítése, mint az analóg korszakban. Ahogy az újdonság hatása elmúlt, megjelentek az egyre olcsóbb digitális fényképezőgépek, és manapság már olyan széles a termékskála, hogy jóformán mindenki megengedhet magának egy digitális fotómasinát, a húszezer forintos ultrakompaktoktól kezdve a több milliós stúdiógépekig bárki választhat a pénztárcájának és igényeinek megfelelő fényképezőgépet.
A digitális gépek olcsósága mellett a másik nagy előnyük, hogy azonnal a kezünkben van a kész kép, nem kell fizetni a kidolgozásért, nem kell napokat várni, míg a labor előhívja a tekercset és papírra nagyítja, nem kell azon izgulni, hogy sikerült-e a felvétel, hiszen azonnal visszanézhetjük, és ha nem tetszik, amit látunk, pár gombnyomással törölhetjük, és új képet készíthetünk. Ez a kényelem a fotózási szokások megváltozását is magával hozta, sokan ki merték próbálni a családi eseményeken túlmutató fotózást is, hiszen nincs anyagköltség, nem fogy ki a film, bátran kísérletezhettek a beállításokkal, képi hatásokkal és kompozíciókkal.
Ezzel egyidőben az Internet is átalakult, a statikus, bonyolult webhálóból egy barátságos, színes, mindenki számára elérhető média nőtt ki, majd a "webkettő" megjelenésével a tartalomszolgáltatás minősége is megváltozott. A világháló milliónyi felhasználója passzív befogadóból egyszerre tartalomszolgáltatóvá válhatott. Az internetes fórumokból és chatszobákból kicsíráztak a blogok, közösségi oldalak, a kép- és videómegosztó szolgáltatások, az azonos érdeklődésű netpolgárok valóban egymásra találhattak. A fotósok is sokat nyertek ezzel, hiszen az eddig csak családi, ismerősi körben mutogatott fényképeiket immáron bárkinek megmutathatják, nem számít, hogy a közönségük a szomszéd városban, vagy éppen a bolygó túloldalán lakik.

Folytatása következik!