PC-t és Macet egyszerre használni olyan, mintha havonta többször ide-oda utazgatnánk Magyarország és Anglia között, és mindkét helyen rákényszerülnénk arra, hogy autót vezessünk. Minden más helyen van, máshová kell nyúlni, másik sávban kell közlekedni, a különbség mindössze annyi, hogy számítógépes viszonylatban kevesebb a kiontott vér, bél, fájdalom és sértődés. Informatikushallgató lévén gyakrabban rá vagyok szorulva arra, hogy megfelelő infrastruktúra legyen az ujjaim alatt, mint egy épeszű ember. Hogy ne legyek elvágva a külvilágtól, és tudjam folytatni a házi feladataimat / munkáimat / egyéb projectjeimet akkor is, amikor a koliszoba meghitt melegétől és duruzsoló gépházaitól messze vagyok, kénytelen vagyok laptopot hurcibálni, ami jelen esetben egy aranyos Apple Powerbook G3 Pismo. Olcsó, régi, ám okos és sokoldalú, de van egy hátránya: minden máshol van rajta, mint az éveken át használt és megszokott DOS-os, majd windowsos gépeken. Bár magyar billentyűzetkiosztást használok, ezzel két probléma van: az egyik az, hogy az Apple által megálmodott magyar kiosztás egészen addig azonos a Microsoft-féle, és a Linuxok által is használt kiosztással, amíg le nem nyomjuk a Shift, illetve az Alt billentyűt. A másik pedig az, hogy a laptopon német billentyűzet vigyorog, úgyhogy a magyar karakterek elhelyezkedését jobb híján az emlékezetemből kell előhalászni. A kettőt kovácsoljuk egybe, és máris egy akkora katasztrófa tátongó szája előtt állunk, amit nem látott a világ az ősközösség felbomlása óta.
Erre az áldatlan helyzetre hoz gyógyírt az Ukelele nevű kis szoftver (teljes születési nevén az Unicode Keyboard Layout Editor for Mac OS X), mely segítségével szinte pillanatok alatt saját billentyűzetkiosztást készíthetünk magunknak. Fel, Macesek, tüntessük el a billentyűzeteinkről azokat a karaktereket, amelyeket legfeljebb minden második négyszázzal osztható szökőévben használunk, és barkácsoljunk helyettük olyan billentyűket, melyek valóban minket szolgálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése