Ha csak ezen múlik...

Hétfőn, ahogy jöttem vissza Pestre, egy nő mellettem kiteregette a lepedőméretű bulvárlapját, úgyhogy sikerült elkapnom egy ígéretes cikket, amelyből csak annyit láttam, hogy a gazdag, sikeres, precíz és pontos férfiak német kocsit választanak. Bazmeg, csak veszek már egy Trabantot, ha csak ezen múlik...

Irány a tábor

Na, miután végeztem a pakolászással, végre a táborba is elindulhattam. Természetesen a közös indulást már lekéstem, de semmi baj, sovány malac vágtában irány a Déli. Pont elcsíptem egy tatabányai vonatot, amely érkezésemtõl számított öt perc múlva indul. Kiderült, hogy kár volt a sietség, mert a vonat röpke húsz perc késéssel röppent ki a pályaudvarról. De gond egy szál se, egy gyönyörû Desiron ülök, légkondi által lehelt hûvösben, kényelmes (bár egyre kevésbé az) ülésben. Királynak érezhetem magam. Idõm mint a tenger, a várgesztesi busz hét elõtt pár perccel indul. Kelenföld. Lassan magam mögött hagyom a várost.

Átköltözés, Phase One

Ma sikeresen összeszedtem a cuccaimat, zacskókba/dobozokba/egyéb divájszokba helyeztem őket, majd megindult a nagy menetelés, hogy - egyelőre illegálisan - átköltözzek az A épületből a B épületben levő új szobába. Hogy miért illegális? Az ott lakók kicsit elhúzták a kiköltözést, mert hiába ma délután három a deadline, ők holnap hajnalban szeretnének távozni, amikor én már réges-rég a seniortáborban leszek. Semmi gond, tárgyalások útján eldöntöttük, hogy amíg ők kifele pakolnak, addig én befele pakolok, hogy mire vasárnap délután megérkezek, itt még megalhassak egy éjszakát, hétfő reggel átiratkozhassak az új szobába, utána elrohanhassak dolgozni, és este pedig áthordhassam két-három fordulóban a maradékot.

Egy kis megjegyzés: Kedves Gondnok néni! Nem kellenek a flegma megjegyzések, hogy ha ma nem tudok átköltözni, majd átköltözök hétfőn, mert abszolúte nem azért maradok fenn nyáron, mert ez a hobbim vagy mert nem szeretek otthon lenni, hanem azért, hogy dolgozzak. Egy nap kiesés még elmegy, két nap kiesés már majdnem tízezer forinttal kevesebb összeget jelent a számlámon jövő hó elején, és gondolom, abba nem igazán fogtok beleegyezni, ha a hülyeségeitek miatt bukott pénzt úgy forgatom vissza, hogy a tizennyolcezer forintos kollégiumi díj helyett csak nyolcezret fizetek júliusra.

De sebaj, jelenleg itt ülök a végletekig lebutított szobában, azzal a biztos tudattal, hogy a holmijaim nagyrésze már végleges helyén üldögél. Van egy számítógépem, egy kislámpám, egy ágyneműm meg egy váltás ruhám, ezeket hétfőn csak felkapom, és már vissza se nézek ebbe a szobába.

Szakmai előrelépés - második rész

Nemrég ismét dolgozó jómunkásember lettem, felvettek az Asus Magyarországhoz irodistának. Ez pozitív hatással van az anyagi helyzetemre, valamint az is külön pozitívum, hogy minden reggel legkésőbb nyolckor fel kell kelnem, ami egészen helyrebillentette az életritmusomat. Az utóbbi időben ugyanis egészen hozzászoktam az egyetemisták szokott napirendjéhez, ami abból áll, hogy délben felkelsz, aztán esetleg bemész valamilyen előadásra, vagy leülsz a gép elé, majd a nap fénypontja az este nyolc és tíz között kiszállított pizza, és akkor hajnali kettő-háromig lehet kockulni, de úgy általában olyan a közérzeted, mintha frissen mosott tudodmi lennél. Ennek vége, nyolckor kelés, éjfél körül fekvés, de legalább van kedvem dolgokat csinálni meg kreatívnak lenni, nem csak lógatom a seggem naphosszat.

A munkahelyről. Van mit csinálni, de abszolút nem az a kiszipolyozós fajta, mint amit két évig az Arvinnál megszoktam. Nem kell folyamatosan hétvégézni, nincs akkora felelősség, nincs tele a hely lelkibeteg munkamániásokkal, akik az agyadra mennek, egyszóval elég kellemes hely. Ráadásul kevesen vagyunk, családias hangulatban telnek a munkaórák, amibe ugyanúgy belefér egy hard deadlineos kimutatás összekínlódása meg egy új termékről szóló prezentáció fordítása, mint egy friss alaplap felélesztésekor az asztal körülállása, és szurkolás, hogy ne fagyjon le azonnal boot után a rendszer, vagy egy új csúcsnotebook vagy csúcs-PDA köré sereglés, és elismerő vagy épp becsmérlő megjegyzések kinyilatkoztatása.

És nem utolsósorban olyan a meló, ami tényleg érdekel. Frankó. :)

Szakmai előrelépés

Hála az egyik ottani topicban tett haragos kirohanásomnak, a PDAMánia szerkesztői felkértek, hogy karoljak fel egy méltatlanul mellőzött szeletét a kéziszámítógépek világának, és vezessek blogot a Palm kéziszámítógépekről és az azokra írt alkalmazásokról. Jó, mi? :)